Barnes, on love

Love may not lead where we think or hope, but regardless of outcome it should be a call to seriousness and truth. If it is not that – if it is not moral in its effect – then love is no more than an exaggerated form of pleasure. (Levels of Life) 

More Barnes

Some of the freckles I once loved are now closer to liver spots. But it’s still the eyes we look at, isn’t it? That’s where we found the other person, and find them still. (The Sense of an Ending)

 

Barnes, on life

“ You put together two people who have not been put together before. Sometimes it is like that first attempt to harness a hydrogen balloon to a fire balloon: do you prefer crash and burn, or burn and crash?
But sometimes it works, and something new is made, and the world is changed. Then, at some point, sooner or later, for this reason or that, one of them is taken away. And what is taken away is greater than the sum of what was there. This may not be mathematically possible; but it is emotionally possible.”
― Julian Barnes, Levels of Life

Watch Yourself Go By

By Strickland Gillilan

Just stand aside and watch yourself go by;
Think of yourself as “he” instead of “I.”
Note, closely as in other men you note
The bag-kneed trousers and the seedy coat.
Pick flaws; find fault; forget the man is you,
And strive to make your estimate ring true.
Confront yourself and look you in the eye-
Just stand aside and watch yourself go by.

Interpret all your motives just as though
You looked on one whose aims you did not know.
Let undisguised contempt surge through you when
You see you shirk, O commonest of men!
Despise your cowardice; condemn whate’er
You note of falseness in you anywhere.
Defend not one defect that shames your eye-
Just stand aside and watch yourself go by.

And then, with eyes unveiled to what you loathe,
To sins that with sweet charity you’d clothe,
Back to your self-walled tenement you’ll go
With tolerance for all who dwell below.
The faults of others then will dwarf and shrink,
Love’s chain grows stronger by one mighty link,
When you, with “he” as substituted for “I,”
Have stood aside and watched yourself go by.

On marriage – quote from A Beautiful Mind

“Often what I feel is obligation, or guilt over wanting to leave, or rage, against John, against God. But then I look at him and I force myself to see the man I married. And he becomes that man. He’s transformed into someone I love. And then I am transformed into someone who loves him. It’s not all the time. But it’s enough.

On fathers and sons

From Xaver Varnus’ Facebook page:

13567475_10208584973317023_4910127171794664727_n

Tudod, az egészben a mérhetetlen egyszerûség a különös. Néhány perce még ebben az ágyban feküdt, vacsorázott, majd összefogta és megcsókolta Anya és kis erdélyi ápolónôje, Györgyike kezét, aztán köhögni kezdett, aztán szederjes lett a szája, aztán szeme felakadt, lassan megüvegesedett, s annyi idô alatt, amíg a metró átér a Blahától az Astoriáig, meghalt. Bár sokat ólálkodtam a halál árnyékában, és rengeteg halottat láttam életemben, soha nem érintettem meg egyet sem közülük. Viszolyogtam tôlük, azzal a természetes iszonnyal, amely az élôt kell elválassza a holttól. Tudtam, hogy ha elôször kényszerülök majd megérinteni egy holttestet, az egyfajta paradigmaváltás lesz számomra. Ahogy a hírt megkapva a Balatonnál autóba ültem, még nem voltam bizonyos benne, hogy ma meg tudom-e, s fôleg meg akarom-e ezt tenni. Érkeztemkor riadalomban állt a ház. Már ott voltak a halottszállítók, ez a szomorú vándorcirkusz, akik csakis érkezésemet várták. Egyenesen a halottas ágyhoz siettem. Mint levetett jelmez feküdt ott Apám teste. A jelmez, amelybôl hazaszökött Lear király. Semmi kétség nem volt már bennem. Odaléptem, s homlokát azzal a csókkal, ugyanazzal a magam által sok-sok éve kitalált kis buta, rituális csókkal illettem, amellyel mindég az Ismeretlen Isten irgalmára bíztam ôt távollétem idejére. Aztán kezembe fogtam kezét, amellyel gyermekségem estéin, ha hazaért, álomba simogatott. Úgy éreztem, hogy saját bôrömhöz érek hozzá. S rájöttem, hogy azért nem értem, azért nem érhettem hozzá más halottakhoz egy életen át, mert ehhez csak neki volt joga, ezt neki tartottam fönt. Megértettem, hogy az emberfiának nincsen joga más halott testéhez hozzáérni, csakis a sajátjához. S aki ott feküdt elôttem, én voltam, hisz egy volt velem. A többi már csak rutin volt és technika. Kiemelték ágyából, hordágyra tették, s elvitték, kedvesen közömbös emberek, kik tán nem nem is sejtették, hogy engem vittek el, engem, ki még élek, s akinek belsejében ott villódzik 52 esztendô minden egyes napjának mintavételezése, mert éreztem Apa minden rezdülését, mert annyira egyformák voltunk, hogy én már feleslegesnek is érezhettem volna magam, hiszen az egyfajtájúság ellenére mégis csak ô volt a tehetségesebb s az eredetibb. Most ô annak a kórháznak a hûtôszekrényében fekszik, ahol 52 esztendeje megszülettem, s én, ki minden rezdülésem legalább felét neki köszönhetem, most itt állok üres, s még majdnem testmeleg ágyánál, amelyben annyi biztonságot találtam gyermekkoromban és késôbb, s a szoba olyan intim és nyugtató, mintha csak a kezét ment volna ki megmosni a mosdóba, de egyszerre ezt a képet mégiscsak átkódolták, s üressé tették, mint az oltárt, amelybôl kilopták a tabernákulumot. Amikor megéritettem a homlokát, világosság gyúlt bennem. Ilyen egyszerû az egész, a többi csak mítosz és szóbeszéd. Kilobbant sejtcsomó fekszik itt elôttem, s Apa már messze jár, azzal a különös konflissal, amelyet képzeletem ajándékozott neki. S visz magával engem is képzeletének furcsa-szép világába, ahonnan nincsen már visszaút.

Extraordinarily ordinary – or the other way around

This postcard hangs on the wall of my office.
It describes my workplace quite well:
skmbt_c65416032613320_0001

The other days

Actually
I don’t much care for the days
that are not like the others
they bring confusion
to decades of routine
but as the days go by
there were just so many of them
that it is almost they
that are now the others
and then – where are
the other others
and where do I belong?

Tonight’s quote

The best love is the kind that awakens the soul; that makes us reach for more, that plants the fire in our hearts and brings peace to our minds.