I believe it was exactly a week ago I woke up in Kolozsvár, missing my family tremendously, wishing I were with them, eating breakfast and being silly around our family table. Just like we did today.
Breakfast, again
This entry was posted in Izabel, Kincsem and I, Matthias, Odense, Parenthood. Bookmark the permalink.
Hàt, nincs is jobb ennèl!
Na, èn is beszereztem vègre ilyen osztott tànyèrokat, Soffinak tetszik egyenlôre, Marci egyenlôre mèg a tànyèrt szeretnè megenni:-)
na majd oda is eljuttok lassan, hogy egymás tányérjait kívánják…
jó, hogy Soffinak tetszik! a kajálás is jobban megy már?
Ùgy tûnik m
Most igen, hogy jobban…